Perger Gabriella a Biohair történetéről és terveiről beszélt a Napi Gazdaságnak

A vezető szívből irányítson, de hideg fejjel reagáljon a külső impulzusokra − vallja Perger Gabriella, a BioHair franchise-hálózat ügyvezető igazgatója, aki másodmagával tulajdonosa a franchise-fodrászhálózatot működtető kft.-nek - olvasható a Napi Gazdaság cikkében.

A világ legnagyobb kozmetikai vállalatánál volt menedzser, mégis saját vállalkozást nyitott. Miért?
Az élet hozta így. Hosszú évekig a L'oréal hajápolási üzletágának marketingvezetője voltam, ahol megtanulhattam, miként kell idehaza a nulláról felépíteni egy új márkát. Így ismerkedtem meg Binder Géza mesterfodrásszal, aki 2000-ben saját szalont szeretett volna nyitni, de ehhez nem rendelkezett elég tőkével. Én mindig szerettem volna saját vállalkozást, ezért kapóra jött a társulás lehetősége és a gyes után a közös vállalkozásban képzeltem el a jövőt. Mindkettőnk megelégedésére ment az üzlet, de elérkezett 2009, amikor a válság hatására a nők többek között a drágább fodrászati költségeken spóroltak. Férjem sikeres mérnök volt, de az építőipar is zuhanórepülésbe kezdett. E helyzetben úgy éreztem, muszáj valamit kitalálnom.

Miként kezdett hozzá a BioHair tervezéshez?
Mivel egészen más célcsoportot céloztunk meg, mint a Binder Art fodrászszalonban, egy papírra rajzoltam fel a piacot és a terveinket. Pontról pontra mindent a fogyasztó szemszögéből néztem: az is fontos volt például, hogy a vendégek előjegyzés nélkül is gyorsan igénybe vehessék a szolgáltatásokat. Ami adott volt, az a 70 jól képzett fodrászunk, akiket mi képeztünk ki. Az árnál akadtam el, mivel ahhoz, hogy a piacon a legolcsóbbak lehessünk, naponta 40 vendégnek minimum be kellett jönnie és ez nagyon soknak tűnt. A 2010 februári nyitásnál azt mondtam: ha decemberig nem lesz meg ez a forgalom, bezárjuk a boltot. Szerencsére az első üzletünkben már a nyitás napján összejött ennyi ember, manapság pedig 60−100 vendég tér be az üzletekbe.

Magyarországon nagyítóval kell keresni azon cégeket, ahol a tulajdonostársak hosszú távon is képesek együtt vinni a céget. Önöknél mi a titok?
Nem csupán azért társultam Gézával, mert pénzt akartam keresni, hanem azért is, mert emberileg is nagyon becsülöm őt. Először a forgási sebesség miatt csak a gyorsan elvégezhető hajvágásra koncentráltunk. De rájöttünk, hogy a vendégek csak akkor maradnak nálunk, ha mindent megkapnak egy helyen. A drága ionos gőzburák megvásárlásával így került a palettára a festés, majd a kozmetika és a manikűr.

Miként született az üzletből franchise-hálózat?
Ha megmaradunk az együzletes modellnél, akár hálózatot is nyitva, bárki lemásolhatta volna az ötletet. Viszont 2010-ben elképzelhetetlen volt a banki hitel, ezért kerestünk franchise-partnereket, amihez az első évben tanácsadó céget szerződtettünk és a Magar Franchise Szövetséggel is konzultáltunk. Más kérdés, hogy minden olyan hibát elkövettünk, amelytől a tanácsadó óvott minket. Azt mondták például, hogy a kiválasztásnál az legyen a legfontosabb, mennyire értjük meg egymást a franchise-partnerrel. Mivel nem így tettünk, az elején adódtak keserű csalódások. Gyorsan nőttünk: egy év alatt 30 tagra bővült a hálózatunk, amiből csak két saját üzletünk van, az egyik az a mintaegység, ahol az új szolgáltatásokat a bevezetés előtt leteszteljük. Mára letisztult a kép: akikkel nem értettük meg egymást, azokat elengedtük, lecseréltük.

Mára elértük az optimális üzletszámot, ezért növekedési stopot hirdettünk Budapesten. Próbavásárlásokat, szükség esetén komoly szankciókat alkalmazva erős belső kontrolt vezettünk be − egy partnerünktől, aki nem felelt meg az elvárásoknak, a közelmúltban váltunk meg. Mindenhová mi vesszük fel a fodrászokat, minden szolgáltatást csak az végezhet, aki ehhez nálunk megszerezte a képesítést. Ma már csak azokkal vagyunk együtt, akikkel közösen haladni tudunk. Ehhez arra is szükség volt, hogy eltávolodjak a napi problémáktól. Régebben gyakorlatilag együtt éltem a partnereinkkel, átérezve a gondjaikat. Ma már kellő távolságot tartok és van időm a stratégia kialakítására.

Hogyan tovább?
Vidéken szeretnénk terjeszkedni. Ehhez olyan master franchise-partnereket keresünk, akik az adott régióban maguk értékesítik tovább a franchise-jogokat, ellenőrzik a minőséget. Ha rosszul dolgoznak, nemcsak egy üzletet, az egész régióra vonatkozó jogokat elveszítik. De ha jól − miként azt a kecskeméti és a pécsi partnereink példája már mutatja −, csak rajtuk áll, meddig tudnak terjeszkedni. Korábban magunk voltunk a terjeszkedés korlátai. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet: az üzleti modell letisztult, a szakmai háttér erős.. Már a külföldi terjeszkedést is tervbe vettük.

forrás: Napi Gazdaság

"